Az öntözés két alapvető vízforrása a mezőgazdasági művelésben a fúrt kút és a víztározó. A fúrt kutak létesítése nem olcsó, a kivett, felhasznált vízért (bár számtalan illegális kút működik, várhatóan nem sokáig) bizony fizetni kell. Emellett környezeti szempontból káros, hiszen hosszú távon nem fenntartható, mivel a talajvízszint folyamatos csökkenéséhez vezet, ami pedig a termő talajréteg kiszáradását, és minőségi romlását okozza. Tehát a rövidtávú haszonért nem érdemes, és nem is szabad feláldozni minden természeti erőforrást, amelyek a mezőgazdasághoz nélkülözhetetlenek. Ez teljesen ellentétes a gazdák, a mezőgazdaság és minden ember, pláne a jövő generációk érdekeivel. A másik öntözési vízforrás a felszíni víztározó, amely a fúrt kutaktól minden szempontból jobb megoldás. A felszíni vizeket, csapadékokat hasznosító víztározókban a vízmennyiség általában természetes úton gyűlik össze, így egyértelműen ezek jelentik az optimális megoldást a mezőgazdasági öntözésre. A víztározók lehetnek természetes vizek (tavak, csatornák), vagy mesterséges kialakításúak. Utóbbiakat értelemszerűen olyan helyeken alkalmazzák, ahol nincsen természetes víz. Az építésük nem túl bonyolult: földmunkára van szükség, hiszen egy medret kell kialakítani, majd ezt ki kell bélelni műanyag fóliával, hogy a tárolt víz ne tudjon a talajba szivárogni. Az ilyen mesterséges víztározók építésére a hazai és Európai Uniós mezőgazdasági támogatások felhasználhatók, sőt a döntőshozók az öntözés egyre nagyobb jelentőségét felismerve napjainkban kiemelt területként kezelik, és az öntözésfejlesztésre külön pályázati lehetőségeket írnak ki.

Egy ilyen épített tározó tervezésekor érdemes a hatékony vízgazdálkodást szem előtt tartani, vagyis a rendelkezésre álló vízkészletet a lehetőleghatékonyabban felhasználni és a felhasználásig megőrizni. Utóbbi azért különösen fontos, mert a fő vízveszteség egy ilyen tározónál a párolgási veszteség. A tárolt víz térfogata folyamatosan párolog, ezért előfordulhat, hogy mire a száraz, aszályos időszakban igazán szükség lenne rá, gyakran az eredeti mennyiség töredéke áll rendelkezésre, vagy épp együres gödör jelzi csak az egykori vízkészlet helyét. Ráadásul minél sekélyebb és nagyobb felületű a víztározó, annál nagyobb ennek a valószínűsége, hiszen a párolgás intenzívebb lesz.

Egy másik probléma, ami az öntözővíz tárolásánál gondot szokott okozni az a vízminőség kérdése. A nyár derekára a vízfelületek gyakran algásodnak, belepheti a víz felszínét a békalencse, illetve más vízinövények is megjelenhetnek, ami a tározó iszaposodásához is vezethet. Ezek a növények tározóból a vízkivételt megnehezítik, sőt gyakran olyan algák el tudnak szaporodni, melyek a víz öntözésre történő felhasználását is meggátolják.

A két fent említett problémára egyszerre nyújt megoldást az Euro-Matic által kifejlesztett mezőgazdasági takarólabda. A fekete színű, UV- és időjárásálló 10 cm átmérőjű műanyaglabdák a víz felszínén egymás mellé rendeződve 91%-ban lefedik a felületet, így kevésbé tud párologni a folyadék olyannyira, hogy a párolgás a víztárazókban drasztikusan, akár 90%-kal is csökkenthető. Emellett a labdás fedőréteg elzárja a fénytől a víz mélyebb rétegeit, így az algák és vízinövények számára kedvezőtlen környezetet hoz létre, hisz számukra a fény alapvető létszükséglet. A labdák használatával számos olyan előny is jár, ami egyszerűen abból adódik, hogy egy szigetelő réteg képződik a víz felületén, így a víz és környezete közötti kölcsönhatásokat gátolja. Ez azt jelenti például, hogy hőszigetelő rétegként is tökéletesen ellátja a feladatát. ami a gyakorlatban egy víztározó esetén az érzékelhető, hogy a folyadék hőmérséklete egyenletesebb lesz évszakoktól függetlenül. Fűtött folyadékok esetén akár 75%-os költségmegtakarítás is elérhető velük. Ezentúl alkalmas a vízfelület álcázásra. (Például repülőterek esetén, ahol a madarak jelentős biztonsági kockázatot jelentenek, így távol kell őket tartani a repülőtértől.)

A takarólabdák használatával több évtizeden keresztül garantáltan nem fog problémát okozni a fent említett problémák egyike sem, és gondtalanul élvezheti a takarólabdák minden előnyét. Karbantartás és gondozásmentesek a teljes élettartamuk alatt, továbbá egyáltalán nem szennyezik a vizeket. Az életciklusuk végén újrahasznosíthatók, mint más műanyag termékek. A labdás fedés nagy előnye, hogy csupán egy egyszeri beruházási költséggel jár, nem okoz semmilyen tervezési és egyéb költséget, miközben nem túlzás kijelenteni, hogy a víztározók takarólabdás fedése hosszabb távon, használat teljes ideje alatt óriási költségeket takaríthat meg.